A gyermekkori válogatósság gyakori jelenség, különösen bizonyos életkorokban. Előfordulhat, hogy egy ideig csak néhány kedvenc ételt fogad el, vagy visszautasít új ízeket. Az ARFID evészavar azonban sokkal több egyszerű válogatósságnál: hatással lehet a gyermek fejlődésére, egészségére és mindennapi életére.
Fontos, hogy az ARFID-et nem lehet pusztán néhány tünet alapján otthon diagnosztizálni, ez minden esetben egy komplex team feladata. Vannak azonban olyan jelek, amelyek esetén érdemes szakember segítségét kérni.
Mi az ARFID evészavar?
Az ARFID az angol Avoidant/Restrictive Food Intake Disorder rövidítése, magyarul elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavarnak nevezhető.
Az ARFID-ben érintett gyermek bizonyos ételcsoportokat részben vagy akár teljes mértékben kerül, nagyon kevés féle ételt fogad el. Ezek gyakran a gyümölcsök, zöldségek és a húsfélék, miközben az étrend nagymértékben a szénhidrátokra támaszkodhat. Ebből adódóan tápanyaghiány is felmerülhet, amelynek következtében a növekedés elmaradása jelentkezhet. Gyakran társul autizmus spektrumzavarral és az ADHD-val is. Bár a kialakulás pontos oka nem ismert, nagy szerepet játszanak benne veleszületett tényezők, a szenzoros túlérzékenység, a magasabb szorongásszint és a fokozott neofóbia.
A háttérben többek között az ételek ízével, állagával vagy illatával kapcsolatos érzékenység, egy korábbi kellemetlen élménytől való aggodalom – például félrenyelés vagy hányás –, illetve az evés iránti alacsony érdeklődés is állhat.
Lényeges különbség más evészavarokhoz képest, hogy ARFID esetén az étel korlátozását nem a testtömeggell vagy a testalkattal kapcsolatos aggodalom, illetve nem a fogyás szándéka vezérli.
Mi a neofóbia?
A neofóbia az új dolgoktól, az ismeretlen helyzetektől, tárgyaktól vagy ízektől való idegenkedés vagy félelem. Leggyakoribb formája a kisgyermekkori étel-neofóbia, amikor a 1,5 és 2 év közötti gyerekek elutasítanak minden számukra ismeretlen vagy új ételt.
Amikor a gyermeket a nem elfogadott étellel kínálják, extrém félelemmel reagál, fokozott szorongással vagy elkerüléssel. Legtöbben 5-6 éves korra kinövik, abban az esetben, ha képesek utánozni más embereket vagy szeretnék utánozni a környezetükben levő emberek evését. A neofóbiás gyermekek nagyon gyakran félősek, és szenzorosan hiperszenzitív gyerekeknél ez a jellegzetesség kifejezett lehet.
Mikor több egyszerű válogatósságnál?
A kisgyermekkori válogatósság önmagában még nem jelent ARFID-et, hiszen előfordulhat, hogy még sosem találkozott egy bizonyos étellel otthon a családja körében, ezért nem fogadja el például a közösségben étkezve, hiszen szokatlan az íze, állaga akár a kinézete. Sok gyermek átmenetileg visszautasít új vagy korábban elfogadott ételeket, majd később ismét változatosabban kezd étkezni.
ARFID esetén inkább az lehet figyelmeztető, ha az étkezési nehézség tartós, egyre szűkebb az elfogadott ételek köre, és a probléma már a gyermek fejlődésére, tápanyagbevitelére vagy mindennapi életére is hatással van.
Milyen jelek utalhatnak ARFID evészavarra?
Egyre kevesebb ételt fogad el
Figyelmeztető jel, ha gyermeke által elfogadott ételek köre nem bővül, hanem folyamatosan szűkül. Előfordulhat például, hogy csak néhány konkrét ételt, márkát vagy meghatározott módon elkészített ételt hajlandó megenni.
Bizonyos állagokat, illatokat vagy ízeket erősen elutasít
Az ARFID hátterében állhat fokozott érzékenység az ételek tulajdonságaira. Egy adott állag, illat, hőmérséklet vagy akár az étel megjelenése is olyan erős ellenérzést válthat ki, hogy a gyermek nem hajlandó elfogyasztani azt.
Ez több lehet annál, hogy egyszerűen „nem szereti” az adott ételt: az elutasítást erős undor vagy szorongás is kísérheti. Számára elfogyaszthatatlan az adott étel.
Fél a hányástól vagy a félrenyeléstől
Egy korábbi kellemetlen élmény után egyes gyermekek félni kezdhetnek bizonyos ételektől vagy akár magától az evéstől.
Ilyen lehet például egy korábbi félrenyelés, fulladással kapcsolatos ijedtség vagy hányással járó rosszullét. Ha emiatt gyermeke egyre több ételt kezd kerülni, érdemes szakemberrel egyeztetni.
Nem igazán érdekli az evés
Az ARFID nem mindig látványos étel-elutasítás formájában jelentkezik. Előfordulhat, hogy a gyermek egyszerűen kevésbé érdeklődik az étkezés iránt. Ritkán jelzi, hogy éhes, lassan eszik, vagy rendszeresen csak kis mennyiséget fogyaszt.
Gondot okoz a megfelelő növekedés vagy tápanyagbevitel
Különösen fontos jel, ha az étkezési nehézség következtében a gyermek nem gyarapszik megfelelően, akár testtömegcsökkenés jelentkezik, vagy tápanyaghiány alakul ki.
Ugyanakkor az ARFID nem feltétlenül jár látványos soványsággal. A gyermek testsúlya önmagában nem elegendő az állapot kizárásához vagy megállapításához.
Az evés már a mindennapi életet is befolyásolja
Érdemes arra is figyelni, hogyan hat az étkezés gyermeke társas életére és mindennapjaira.
Problémára utalhat például, ha:
- nem szeret mások előtt enni;
- nem akar étterembe vagy vendégségbe menni;
- szorong az óvodai vagy iskolai étkezésektől;
- bizonyos programokat az ételek miatt kerül;
- az étkezések rendszeresen komoly konfliktust vagy szorongást okoznak.
Mit tehet, ha ARFID-re gyanakszik?
Ha gyermeke étkezési szokásaiban az ARFID evészavart véli felfedezni, és nagymértékben befolyásolja a mindennapokat és gyermeke fejlődését, érdemes szakembert bevonni. A jelenleg hatályos, hazai irányelv alapján a diagnózis felállítása ideális esetben gyermekpszichiátriai kompetencia, amennyiben gyermekpszichiáter nem elérhető, akkor háziorvos, gyermekgyógyász és pszichológus közreműködésével is megvalósulhat.
Fontos! Nem működik egyetlen étkezéssel kapcsolatos tanács sem, ha az evéssel összefüggő viselkedést nem vizsgáljuk.
Első lépésként gyermekorvossal érdemes beszélni, aki szükség esetén további szakemberhez irányítja a gyermeket. A kivizsgálásban és kezelésben dietetikus, gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter vagy evészavarokkal foglalkozó szakmai team is részt vehet.
A gyermek erőltetése vagy az étkezés körüli nyomás növelése nem feltétlenül segít, és akár tovább fokozhatja az elutasítást. Sokkal fontosabb a nyugodt, támogató hozzáállás és a megfelelő szakmai segítség.
Mikor érdemes komolyabban venni a jeleket?
Önmagában attól, hogy egy gyermek válogatós, még nem kell ARFID-re gondolni. Érdemes azonban utánajárni a problémának, ha az elfogadott ételek köre nagyon szűk vagy tovább szűkül, az étkezés félelmet és szorongást vált ki, a gyermek keveset eszik, fejlődése vagy tápanyagellátása veszélybe kerül vagy nehezítetté válik, illetve az evés már a családi vagy társas életét is jelentősen befolyásolja.
Ha ezek közül több jel tartósan fennáll, érdemes szakemberhez fordulni. A felsorolt tünetek önmagukban nem alkalmasak diagnózis felállítására, de segíthetnek felismerni, hogy mikor indokolt kivizsgálást kérni. A tápanyaghiány a diagnosztikai kritériumok között egy fontos elem, ezért nagyon fontos a részletes tápláltsági állapot becslés dietetikus bevonásával. Ez magában foglal egy részletes étrendi naplót, a táplálással kapcsolatos előzmények részletes átbeszélését, a család étkezési szokásainak megismerését, egészségügyi problémák feltérképezését. Nem feltétlenül csak alultápláltság jellemző, túlsúly is előfordulhat. Ismert, hogy az ARFID megléte esetén nagyon magas az egyidejű gasztrointesztinális tünetek (például székrekedés és hasmenés, savas visszaáramlás) előfordulása, amely lehet az alultápláltság súlyosságának következménye, de akár az evéssel kapcsolatos nehézségeket is megelőzheti, ezért fontos ilyen esetben gyermek-gasztroenterológus bevonása is.
Forrás: NHS – Eating disorders: Overview
https://www.nhs.uk/mental-health/feelings-symptoms-behaviours/behaviours/eating-disorders/overview/
https://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/3131/fajlok/EMMI_szakmai_iranyelv_eveszavar.pdf